Megfelelő védőfelszerelés, bukósisak akció
Az apja után, most a fiam is kitalálta, hogy ő motorozni szeretne. Tudom, hogy már nem kisfiú, hiszen 16 éves, de én akkor is féltem, hiszen ez a dolgom.
A motorozás
Már amikor megismerkedtünk, Jani akkor motorozott, hobbi szinten még versenyszerűen is. Persze akkor még fiatalon ez menő is volt, még imponált is. Aztán ahogy születtek a gyerekek, és telt az idő, persze egyre jobban féltettem őt is.
Soha nem árult zsákbamacskát, tudtam, hogy éppen milyen versenyre készül, vagy éppen ilyen motort szeretne vásárolni, vagy hogy mit kell felújítani.
Sérülése nagy szerencsére soha nem volt. Egy egy ficam, vagy horzsolás néha előfordult, de nem panaszkodhatok, mentőt még soha nem kellett hívni.
Mindig is nagyon ügyelt a biztonságra, ezért én is nyugodt voltam.
Apja fia
Dani olyan, mint az apja. Várható volt az s, hogy motorozni is fog, és sokat nem tehetek ellene. Kicsi volt, amikor megkapta élete első motorját, persze gyereknek való kismotort, de legalább volt olyan komoly, mintha egy felnőttnek lenne egy motorja. A váltótól elkezdve minden volt rajta. Járta ki a falu melletti pályára gyakorolni, engem meg a frász kerülgetett. Emlékszem a legelső alkalomra, mikor kipróbálta. Kicsit jobban meghúzta a kart, és kiugrott alóla a motor, engem meg a szívinfarktus kerülgetett. Persze ez őt nem zavarta, és visszaült. Tudom, hogy így helyes, hiszen azt tartják a lónál is, ha valaki egyszer leesik, azonnal vissza kell ülni, különben lehet, hogy soha többé nem ül fel újra. Azért nehéz döntés lehet az is biztos, de Danin egy csepp kételyt sem láttam. Csak most már finomabban próbálta. Persze az apja ott volt mellette mindvégig. mivel tudtam, hogy jó kezekben van, úgy döntöttem, se nekem, sem pedig nekik nincs rám szükségük ott kint, így nem is mentem többet jó darabig.
A következő alkalom már az volt, amikor azt kellett kimennem megnézni, hogy hogyan megy, és hogyan kerülgeti a bójákat. Mert nem csak úgy mennie kellett, hanem elindulni, fékezni, kikerülni, megállni valami előtt, jól megtanította mindenre a párom.
Az ajándék
Emlékszem, milyen boldog volt a fiam, amikor megkapta az első saját vadi új bukósisakját. Ez már normál méretű volt, és elmondhatta róla, hogy csak az övé. Szerencsére, pont egy bukósisak akció keretein belül vásároltuk meg, így azért jóval olcsóbb volt, mint reméltük. Azért be kell, hogy valljam, hogy ez sem egy olcsó hobbi. Főleg, hogy a családban már ketten is űzik ezt a sportot. Remélem, Kata lányunk nem találja majd ki egyszer, hogy ő is kedvet érezne jobban megismerni ezt a sportágat.
Mára már két szerettem miatt is aggódhatok, hogy lesz e baja, vagy sem. Tudom, hogy mindig figyelnek a biztonságukra, de azért én mégis minden alkalommal izgulok. nem is igazán szeretek a versenyekre kijárni, szerencsére ezt ők nem nehezményezik. Sőt az is lehet, hogy még örülnek is, hiszen akkor nem kell hallgatniuk a jajgatásomat. Persze az is várható volt, hogy a fiú követi az apját, és motorozni fog előbb vagy utóbb. A versenyek is csak idő kérdése volt. Mára azért Dani már többet versenyez, mint az apja. Kezdi belátni a párom is, hogy már nem úgy bírja, és inkább átadja a stafétát a fiúnknak.
[Top]