Köhögős őszi szünet és az ACC 200
A gyerkőceink nagyon boldogok voltak az elmúlt héten, mivel őszi szünet volt az iskolában és emiatt egész héten itthon tudtak lenni. Pontosabban nem is csak itthon, hanem anyósoméknál is, mivel Sanyi és én ugyan úgy dolgoztunk hétköznap, ők viszont már nyugdíjasok, ezért tudtak vigyázni a gyerekekre. Sajnos ahhoz még mindketten kicsik, hogy egyedül itthon mertjük hagyni őket, de néhány év múlva már ezzel sem lesz probléma.
A nagyobbik, Lili már hatodikos, szíve szerint ő már inkább itthon maradt volna, ahelyett, hogy a nagyiéknál töltse a napokat, de Sanyival abban egyeztünk meg, hogy amíg nyolcadikos nem lesz, addig ezt nem fogjuk neki megengedni. Viszont Lili nagyon okos, és már szerdán kitalálta azt az alternatív megoldást, hogy hogyan maradhatna mégis inkább itthon. Megbeszélte anyósommal, hogy mi lenne akkor, ha nem ők mennének át hozzá, hanem ő jönne át hozzánk vigyázni rájuk. Ez az ötlet sem nekem, sem pedig az anyósomnak, Katinak, nem jutott eszünkbe korábban, de végül is tényleg jó megoldásnak tűnt.
Így aztán csütörtökön és pénteken a lányaink otthon maradhattak a mi házunkban és anyósom vigyázott rájuk amíg én haza nem értem a munkahelyemről. Szerencsére anyósommal nagyon jó viszonyt ápolunk, így aztán nekem sem volt furcsa érzésem amiatt, hogy úgy van ott nálunk, hogy én nem. Kati nem az a tipikus anyós, aki minden áron bele akar szólni az életünkbe, kritizálni a nevelési stílusunkat és az életvitelünket, hanem egy angyal, aki szívesen segít, ha megkérjük rá, de ha nem kérjük, akkor hagyja, hogy mindent úgy csináljunk, ahogy jónak látjuk.
Sajnos az én szüleimmel sokkal ritkábban találkozunk, mert ők az ország másik felén élnek. Amikor egyetemista lettem akkor költöztem el otthonról, és az egyetemi évek alatt ismertem meg Sanyit, aki világ életében budapesti volt. Így aztán én is a fővárosban maradtam diploma után is, itt költöztünk össze és itt alapítottunk családot. Persze amikor időnk engedi, akkor meglátogatjuk az én szüleimet is, de a távolság miatt ők sajnos nem aktív részesei a mindennapjainknak.
A lányok élvezték a szünetet, mert egyikőjük sem kapott házi feladatot erre a hétre, így aztán boldogan átadhatták magukat a végtelen játéknak és pihenésnek. Lili a szünet nagy részét egy regénybe burkolózva töltötte. Néhány éve kezdett el komolyabban is olvasni és nagyon megszerette az ifjúsági regényeket. A kisebbik lányunk, Emma, még csak harmadikos, őt a könyvek egyáltalán nem kötik le. Ő még szívesebben tölti az idejét babázással, rajzolással és a barátnővel. Éppen ezért, a szünetben két napot is a legjobb barátnőjénél, Pirinél töltött. Kedden és csütörtökön is náluk volt egész nap, és olyan jól érezte magát mindkét alkalommal, hogy szinte alig tudtam hazahozni. Akinek van kisgyereke az tudja, hogy ilyenkor szinte bármit bevetnének azért, hogy „csak még öt percig” tovább játszhassanak.
Péntek reggel Emma morcosan ébredt. Eleinte azt gondoltam, hogy az a baja, hogy mindjárt vége lesz a szünetnek, de nem sokkal később rájöttem, hogy a kis drágámon kijött a nátha. Fújta az orrát és köhögött, emiatt pedig a hangulata sem volt az igazi. Sajnáltam szegényt, hogy pont az őszi szünetre sikerült benáthásodnia, de hát ilyenkor kár sopánkodni, a cél az, hogy minél hamarabb meggyógyuljon. Mivel már nem ez az első eset, hogy valamelyik lányom kicsit náthás lesz, már pontosan tudtam, hogy mit adjak neki, amitől jobban lesz. Az orrfolyására orrsprayt és meleg teát adtam, a köhögése enyhítésére pedig ACC 200-at. Ezeknek köszönhetően már vasárnap estére teljesen elmúlt minden tünete és hétfő reggel újult erővel tudott iskolába menni.
Hála az égnek a család többi tagja nem lett beteg. Tartottam tőle, hogy esetleg Sanyi és Lili is elkapják Emmától a náthát, de úgy tűnik, hogy a kislányom inkább csak meg volt fázva, nem pedig elkapott valami vírust. Nem tudom hogyan fázhatott meg, hiszen minden reggel én készítem ki neki, hogy milyen ruhákat vegyen fel, természetesen az aktuális időjárásnak megfelelően, de hát nem vagyok vele a nap minden percében, így aztán sosem lehetek biztos benne, hogy felhúzza-e a kabátján a cipzárt és rajta van-e a sálja amikor kimegy a házból.
[Top]