A bútor mögött elhagyott Swarovski nyaklánc
A bútor mögött elhagyott Swarovski nyaklánc
A család bővülésével kénytelenek voltunk a régi, hőn szeretett ám sajnos ez által kicsivé vált lakásunkat egy új, nagyobb otthonra cserélni. Nem mondanám, hogy ez volt a legkellemesebb döntés, amit életem során meg kellett hoznom, tekintve, hogy egész addigi fiatal felnőtt korom ehhez a helyhez volt köthető, ráadásul a gyerek érkezése előtt pénzügyileg sem volt a legbiztosabb manőver egy ilyen lépés de nem volt más lehetőség, sajnos a váratlan kissrác érkezése más váratlan eseményeket is hozott magával, no nem mintha előbbit akár egy cseppet is bánnánk! Mindenesetre a keresés ezáltal különösen nehéz volt, hiszen egy igazán különleges ingatlant kellett másnak adnunk, így aztán csakis a legjobbat voltam hajlandó elfogadni pótlásnak. Azt is kikötöttem, hogy amíg nincs meg a megfelelő új lakás nem vagyok halandó túladni a régin. Persze, így nem tudtuk beletenni a vásárlásba ezt az összeget, de úgy éreztem e nélkül nem fog menni. Nem tudnám elviselni, hogy én otthontalanul tengődök, miközben a régi szép lakásomat már mások lakják. Így aztán egy ultragyors keresésbe fogtunk, hogy minél előbb nyélbe üssük a teljes üzletet. Ez mondjuk nem volt nehéz, amúgy sem vagyok egy szöszmötölős ember, ha valamibe belekezdek igyekszem azt minél előbb befejezni, nem csűrni csavarni a végsőkig. Nem volt ez másként a házzal sem. Minden nap munka után leültünk a barátnőmmel és keresgéltünk a hirdetések között. Előbb-utóbb úgyis megtaláljuk, mondogattuk, de magától nem fog menni. Így aztán jó pár hónapig nem is volt más komolyabb programunk mint szűkíteni a kört míg végül kimondjuk a „boldogító igent”. Szerencsére volt miből válogatni bőven, így egyáltalán nem esett nehezünkre a munkában való haladás. Egy hónap alatt sikerült háromra szűkíteni a kört, amit aztán úgy döntöttünk, hogy személyes látogatások után fogunk egyre redukálni. Alapvetően a legtöbb esetben pozitív fogadtatásban volt részünk. Az első ingatlan nagyon jó állapotban volt, amit nem is nagyon kellett volna komolyabb pénzösszeggel megtámogatni a felújítás során. Egyértelmű favoritnak tűnt, de nem akartunk dönteni, amíg nem láttuk mind a három helyet. A második esetében a ház megint csak nagyon szép volt, de az eladó rendkívül arrogáns módon kezelt minket így abban az esetben úgy döntöttünk, hogy nem fogunk tárgyalni tovább. Amúgy is volt egy ugyanilyen szép ház már a hálóban csak normális ember által árulva. A harmadik esetben aztán megint csak egy rendes eladóval volt dolgunk, ám a ház nem volt a legjobb állapotban, így az első mellett döntöttünk. Ha ezt előbb tudjuk megspórolhattunk volna egy csomó időt, gondoltuk, amikor summáztuk, hogy igazából simán rámehettünk volna egyből is a házra, persze a franc hitte volna még akkor, hogy ez így lesz.
Mindenesetre megkötöttük a szerződést én pedig könnyes búcsút vettem a régi házamtól, mégis lelkesen tekintettem az új élet felé. Elkezdtük kipakolni a bútorokat a régi, illetve az új házból is. Egy ilyen alkalommal nem kis meglepetés fogadott! Egy eltolt szekrény mögött egy oda beesett Swarovski nyaklánc csillogott!
Gyorsan hívtuk is a tulajt, hogy ez szerintünk az ő elhagyott tárgya. Nagyon hálásak voltak, hogy szóltunk, mert már mindenhol keresték a dobozaikban, nem hitték volna, hogy ilyen szépen elkeveredett valamerre.
Végül aztán mostanra sikerült is beköltöznünk. Még szoknom kell az új helyet, de hát ez van, ha megjön a baba biztos könnyebb lesz majd új élményekkel és érzelmekkel megtölteni az új ingatlanunkat!
[Top]