Ingatlan vásárláskor nem szabad habozni

Sok-sok év gondolkodás után úgy döntöttünk a barátnőmmel, hogy összeköltözünk. Vagyis úgy, hogy végre veszünk egy közös lakást, és ott bútorozunk össze. Ő sem akart albérletbe menni, meg én sem.

Elég sokáig kellett nézelődni, amíg találtunk egy olyan lakást, amire mindketten rábólinthattunk. Ő nem akart semmiképp Pesten, csak Budán lakást, én meg nem akartam, hogy a tízediken, vagy valahol egy lakóház legtetején legyen, mert van egy pici tériszonyom.

Néhány hét keresgélés után végül találtunk egyet, ami megfelelt mindkettőnknek a neten lévő képek alapján. Gyorsan, még aznap délután mentünk, hogy megnézzük, hogy is fest élőben, tényleg olyan szép-e, mint a fotókon.

A tulajdonos nagyon kedves volt, alighogy beengedett minket, rendesen körbevezetett, és elárulta kertelés nélkül, mik a hiányosságai a háznak, mi az, ami hagy egy kis kívánnivalót maga után, illetve azt is, hogy mi az, ami miatt azonban nagyon is előnyös. Egyetértettünk a barátnőmmel, hogy az a néhány hátrányos dolog nem zavar minket, úgyhogy meg is állapodtunk vele.

A tulajdonos a papírok elintézése után mesélte, hogy egy férfi már érdeklődött nála, de elmondta neki, hogy még fontolgatta, hogy új motort vegyen-e vagy ezt a lakást.

Hetekkel később, amikor már be is költöztünk, csengettek, és egy férfi állt az ajtóban, tetőtől talpig motoros ruházatban. Azt mondta, a lakás iránt érdeklődik, eladó-e még.

Mikor megtudta, hogy lecsapták a kezéről, bánatosan mesélte, hogy végül nem motort vásárolt, csak egy új motoros ruházatot a Sixgearben. Így próbált volna eleget tenni mindkét vágyának. Szegény, bánatában észre sem vette, hogy magán hagyta a motoros túracsizmáját, úgy sétált be, tetőtől talpig beöltözve vadiúj szerkójában, és úgy mutatta csalódottan, hogy ez az a felszerelés, amely mellett végül döntött, mert szél- és vízálló és tele van beépített védőfelszerelésekkel. „Plusz marhára menő.” – így fogalmazott.

Kifelé menet még megdicsértem azért a motoros ruházatát, mert tényleg elég menő volt. Kint kezet ráztunk, ő felpattant a motorjára és elhajtott. Csak úgy süvített, a szerelése meg lobogott rajta a széltől.

Sajnáltam szegényt, de nem titkolom, hogy örültem is, hogy ennek köszönhetően költözhettünk be egy olyan lakásba, amelyről régóta álmodoztunk.

[Top]